M E N E T S Z É L

3/3. nap: Nagybörzsöny – Koppány nyereg – Letkés

Korán kelünk, nem is esik még annyira jól, de tudjuk hogy meleg lesz, igyekeznünk kell. Gy bevásárol, reggelizünk a jófej kutyával, igazán nagyon jól nevelt, ránézésre nem egy kikoplaltatott jószág, de a testbeszéde elárulja, szívesen venné ha megkínálnánk egy falattal… Utána türelmesen vár, hátha még eggyel : -)

Fél nyolckor már a falu utcáin baktatunk, és nem értjük, honnan ez a nagy meleg, hiszen tegnap este még egész kellemes volt. A bányásztemplom ajtaja most nyitva, így újra felmászunk a dombra hogy bekukucskáljunk:

IMG_5195_

Előző nap már mentünk egy szép kört Nagybörzsönytől Nagybörzsönyig, ezt eredetileg az utolsó napra terveztük. Letkésre tartunk hát az erdőn át, ott szállunk majd buszra, aztán vonatra és robogunk haza.

De először ki kell menni a faluból a szőlőhegyen át, napsütötte domboldalon. Itt úgy érzem, hiba volt, hogy a nálunk lévő összesen 2 liter vízkészletet nem egészítettük ki a kis sarki büfénél, ahol kávét vételeztünk. De már nem fordulunk vissza, lesz ami lesz. Beosztjuk. Aztán erdősebb részhez érünk, kicsit megyünk lefelé, elérünk egy kis patakot, Gy szerint lesz még, de nem biztos hogy ilyen szép. Megállunk hát, lábáztatás, hallgatjuk a csobogást, végül is ezért jöttünk…

Innentől emelkedik az út, Gy szerint a Koppány-nyeregig, aztán onnan lefelé patakvölgyben megyünk be Letkésre. Előre élvezzük.

Az emelkedő jó hosszan aszfaltút, és itt vár egy  kellemetlen körülmény, amit a fél kilences reggelinél is rosszabbul élünk meg, ez pedig a millió bögöly. Csapkodunk magunk körül sapkával, térképpel, ezt folyamatosan kell csinálni, de a hatékonysága így sem éri el a 100%-ot. A panoráma gyönyörű, de alig látjuk a nagy csapkodástól. Azért készül fotó is, egy nyugalmasabb helyen:

IMG_5197

Később letérünk a lankás aszfaltról, a jelzés meredeken fordul a hegynek, szerencsére a böglyök ottmaradtak az aszfalt mellett. Fellélegzünk, pihenünk, aztán neki a dombnak, gondoljuk, innen már nincs messze a napi legmagasabb pontunk. A nyeregnél találunk egy jó állapotú vadlest. Felmászunk, élvezzük a panorámát, jó kis szelfit is készítünk.

IMG_5200

IMG_5205_

Készült olyan is, amin a fejünk van, de jobb ha mégis ezt mutogatom : D

10 óra van, jól állunk, ideje az etetésnek is, azért vizet még hagyunk, ki tudja mi vár ránk…  Továbbindulás után nem sokkal egy elágazáshoz érünk. Az utak szépen ki vannak táblázva, a kék kereszt vezet Letkésre, pontosan úgy, ahogy Gy 1988-as kiadású turistatérképén. Amit Gy mégis aggodalmasan nézeget, mert ott kicsit más irányban indul ez bizonyos kék kereszt. De 27 év nagy idő, azalatt annyi minden történhet, még az erdőben is. Követjük a jelzést, nem nagyon lenne jó itt most eltévedni, ismeretlen terepen, az év egyik legmelegebb napján, amikor is tudjuk, normális ember nem túrázgat csak úgy. Legfeljebb, akinek pont ilyenkor adják ki a szabadságát… Rendben, az út megy szépen lefelé, valahol majd csak leérünk a patakvölgybe, és akkor juhhé!

Aztán egyszer csak meglepő módon a jelzés letér a széles útról, be az erdőbe, a domb irányába. Harmadik napja járjuk a Börzsönyt, kezdjük megtapasztalni az itteni jelzésfestők szokásait: úgy tűnik, nem kedvelik annyira a szintvonalakat, inkább átmásznak minden kisebb-nagyobb buckán, légvonalban a legrövidebb úton,  a festékvödörrel együtt. Elképzelhető az is, hogy egy újabb kiadású térképen alternatív útvonal is szerepel. Ha nem ilyen hirtelen felindulásból vetjük magunkat a rengetegbe, lehet hogy már lenne is ilyenünk, bár Gy szerint ez annyira nem fontos… Ha lenne másik út, miért ne volna az is feltüntetve egy táblán az elágazásban?

Innentől egy elég kellemetlen rész következik, gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott. Megyünk felfelé a dombon, útról nem beszélhetünk, csalánban, bogáncsban gázolunk, avarban, bokáig érő puha vakondtúrásokban, jó kis erdei földben. Mondjuk a kék kereszt tényleg ott virít minden harmadik fán, így biztosan nem tévedünk el, ha csörtetünk jelzéstől jelzésig. Gy tőle szokatlan módon csúnyán káromkodik, úgy érzi csak szívatják…  Többször hisszük már hogy fenn vagyunk a tetőn, de mindig újabb emelkedő következik az árnyasnak nem egészen nevezhető ritkás, fiatal fás  domboldalon.

Aztán egyszer csak nincs tovább. Várjuk a csodálatos panorámát, vagy legalább egy kis helyet ahová a fenekünket letehetjük, de semmi ilyesmi nem mutatkozik. Jobbról-balról az erdő, megyünk hát tovább a ritkás gerincen, majd a végére érve hasonló módon leereszkedünk. Aggódom itt is a nadrágfék miatt, ha már eddig megúsztam. Mire leérünk egy biztonságos síkra, mindenünk tele apró bogánccsal (Gy hátizsákja, az én gipszemen a géz is), a cipőnk földdel, a zoknink tüskével. De, ha teljesen igazságosak akarunk lenni, mondjuk el azt is, hogy ezt a dombot a böglyök valahogy nem kedvelik, szerencsénkre… Sákolatető a hely neve, csak a rend kedvéért… legalábbis, azon a régi térképen : D Fénykép ezen a szakaszon nem készült, nem is értem hogy miért?

Visszaértünk a széles útra, amiről letértünk. Gy azzal hitegeti magát, hogy nem is arra, ez biztos egy másik út… Hát, ezt nem próbáljuk most ki. Nem sokat megyünk itt, a kék kereszt letér megint, a változatosság kedvéért egy szakadékba. Megint nadrágfékveszély, hiányolom az útjelző tábláról a jelzést, hogy ez nem annyira könnyű túra, enyhén mozgáskorlátozottaknak is ellenjavallt. Szerencsére van rutin, nagyjából tudom hová kell tenni a lábam ilyen helyeken, talán ez már a patakvölgybe visz. Kicsit aggódom, hogy majd ki kell innen mászni nemsokára, Gy meg azért, mert szerinte a patakvölgy nem erre van…

Aztán kiérünk egy megművelt fennsíkra, lassan meglátjuk a falu tornyait, a patakvölgyet jó messzire elkerülve, egy domboldalon ereszkedünk lefelé a tűző napon. Hamarosan 12 óra, nekünk nem sikerült 1 óra 45 perc alatt megjárni a kék keresztet, ami a tábla szerint a szintidő. Pedig nem mentünk nyugdíjas tempóban, ácsorogni se nagyon ácsorogtunk.

A klimatikus viszonyok, a nap állása, minden körülmény kísértetiesen idézi idei nyári barangolásaink első napját, Lengyel határában, még biciklivel. Hasonlóan érezzük, erőtartalékaink végén járunk, harangszóra érjük el a faluszéli temetőt, beesünk az első kocsmába, vedeljük a hideg szódát, Gy a sört is, én úgy érzem, nekem az most nem lenne jó. Rendezgetjük sorainkat, van több mint háromnegyed óránk a buszig.  Közben csörög a telefonom, kapunk egy nem túl jó hírt, ami relatívan nem is túl rossz: kisebbik fiunk az ortopédiáról telefonál, egy röntgen után, ami szerint nincs bokatörése, borogassa, el fog múlni. Ő is bicikliről esett le….

Eljön az idő, áttesszük székhelyünket a buszmegállóba, leszedegetjük a maradék bogáncsokat, töprengünk a sors szeszélyein. Beérünk Szobra, reméljük, légiós kiképzésünk egyelőre itt véget ér, de nem. Már elképzeltük magunkat az idefelé megismert hűvös szerelvényben. Ami most minket vár az állomáson, kicsit másképp néz ki, és minden ablaka le van tekerve. Tehát ráadásként még nyertünk egy órát délután 2 és 3 között a kánikulában egy hagyományos “koszos” vonaton. Az élmény a hetvenes éveket idézi, de szerencsére nincs akkora tömeg.

Innentől aztán minden ok, menetrend szerint érünk Pécsre a 3. emeleti panelunkba. Itt sincs túl hideg, kissé csalódottan szembesülünk azzal, hogy a sört, azt megittuk vígan még indulás előtt, szombat este, a másik gyerekkel… Boldogan dobáljuk a mosógépbe leharcolt gúnyánkat, mossuk magunkról le a csípős verejtéket és örülünk hogy itt nincsenek böglyök, se csalán, se bogáncs…

De, az utolsó néhány óra nem tervezett kitérőjét leszámítva, igazán jó kaland volt ez a három nap. Ami meg nem öl meg, az tudjuk, megerősít…

Reklámok

2015. július 27. - Posted by | útleírás, erdő-mező

4 hozzászólás »

  1. Én is ezen az úton bolyongtam lefelé a legújabb kiadású térképemmel. Azzal se jártatok volna jobban, hahaha! 🙂 Patakvölgy egész úton nincs. Úgy látom, ezt a túrám nem olvastátok, még mutattam is képen, milyen is a kék kereszt jelzés valójában. Egy nagy-nagy dzsumbujda. Viszont egy helyen azért van szép kilátás, de ahhoz kicsit le kell térni róla. No hát ezt is előre mondtam volna, ha tudom, hogy jöttök. Tessék legközelebb tanácsokat kérni, még ha élőben nem is akartok találkozni! 🙂

    Hozzászólás Szerző: Bozsoky Erika | 2015. július 29. | Válasz

    • Nahát!!!
      Ez nekem is elkerülte a figyelmem. Talán olvastam, de nem gondoltam hogy szükségem lesz valaha az információra! Legközelebb ígérem, kérünk tanácsot, és élőben is találkozunk remélem.
      Azt gondoltuk, tán az a völgy is járhatatlan lett azóta. Vagy magánterület, bekerítve 😦
      Ha tudjuk, lehet kihagyjuk az egészet. De akkor meg, mekkora élménnyel lennénk szegényebbek!

      Hozzászólás Szerző: menetszél | 2015. július 30. | Válasz

      • Így van! Minden viszontagság ellenére nekem is nagy élmény volt a kék kereszten való csörtetés. 😀 Mindent nézzünk csak pozitívan!

        Ez volt az a túra:
        http://pipulka.blogspot.hu/2015/06/te-meg-akkor-is-mesz-mikor-pihenhetnel.html

        Hozzászólás Szerző: Bozsoky Erika | 2015. július 30.

      • Olvastam én ezt akkor, és nagyon tetszett az írás!!! Meg az a szép kilátás, és azok a gyönyörű virágok! Mi valahogy nem láttunk ennyit, inkább bogáncsot. De a kilátás az rendben volt! A kis dzsumbuj meg el se jutott a tudatomig, a kék kereszt meg főleg, annyi szép dolog közt…

        Hozzászólás Szerző: menetszél | 2015. július 30.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: