Gy. úti beszámolója Budapesttől Szolnokig

4. nap: Budapest – Újlengyel 71 km

A szokott módon figyeljük a meteorológiai jelentéseket, majd a szokott módon nekivágunk a mai napra tervezett útnak. Jó, hogy hoztunk melegebb holmit (ami már a rakparton lekívánkozik rólunk). Csepel jó kerékpárútján haladunk, majd a belső utcákon hamarosan a Dunaparton vagyunk.

Átmegyünk az M0-s hídon, keressük a kerékpárút folytatást, de nem találjuk, így Dunaharaszti közepéig a teljes forgalom mellett tekerünk. A szokásos opciók után jelentős hátszéllel hasítunk Ócsa felé. A fürdésre alkalmatlan időjárási viszonyok miatt a Délegyháza – Bugyi útvonalat kihagyjuk. Ócsára harangszóra érkezünk, a híres templomot csak kívülről tudjuk megnézni.

Míg fényképezünk, egy néni gyalogol, a boltba megy, ami szerinte nincs messze, alig fél km-re, barátságosan szóba áll, s pár perc múlva mindent tudunk róla. Végül áldását adja további utunkra, mi egészséget kívánunk, s szép helyen ebédelünk. Inárcsra érkezve pihenünk az árnyasban, majd nézelődünk a Szent György templom romjainál.

Inárcs település teljesen egybeépült Kakuccsal. M mintha vízhajtót szedett volna ezen a napon, aggódik hogy még 5 km a lakott terület vége, de tapasztalatból reménykedik, legalább egy kukoricatáblának kell lennie a két falu között! És igaza lesz, meg is jelöljük… Újhartyánra kora délután érünk, a 404-es úton akarjuk keresztezni az autópályát, ám túl nagy a forgalom és le vagyunk tiltva az útról. Szerencsére 2 km-re van egy kis átjáró, az nekünk pont megfelel. Nagyon korán érünk a szállásra, mely igazi tanyai paradicsom: lovakkal, szaunával, sörrel.

Talán az első olyan nap volt biciklizéseink során, amikor egész nap nekünk segített a szél!

5. nap: Újlengyel – Szolnok – Budapest 57 km

Egy könnyű napnak ígérkezik, a távolság nem sok, az idő javulóban, a térdem is kezd beletörődni a napi megpróbáltatásokba. Az erdőn át megyünk, jól járható kavicsos úton. És ekkor a süsnyőből jelentős kutyaugatás hallatszik. Kerítés nincs. Látom is, hogy egy nagy testű kutya szalad felénk, hogy elugassa, ki az úr a területen. Én fékezek, és már kapom elő a kutyaütőt, de M későn eszmél, majdnem nekem jön, jobbra dől, és a csuklójára esik. A kutya, mint ki dolgát jól végezte, visszavonul. A csukló fáj. Vizes borogatást rakunk rá, hátha az segít. Pusztavacsig gurulunk. Hát még mindig fáj – állapítja meg M, az ország közepén állva.

A hely egyébként nem tetszetős. Borogatunk. Tanácskozunk. Pont itt lenne egy 10,2 km-es földút, mely nyílegyenesen visz át Csemő felé. Pusztavacsig is elég jó volt az út, ezt pedig kifejezetten ajánlott kerékpárosoknak. Vagy sokat kerülünk. M-et kemény fából faragták, természetesen bevállalja, menjünk a rövidebb úton. Ám rövidesen megtapasztaljuk, hogy ez nem földút, hanem, homok!!!

Az előző napok esői néhol még kitartanak, az árnyas részeken elég jól tudunk tekerni, de ahol sütötte a nap, ott bizony már arasznyi puha homok van. És abban bizony megfeneklik a kerék. Hol az elsőt, hol a hátsót nem bírom kitekerni. Minden alkalommal megállás, leszállás, tolás. M minden megállásnál és újraindulásnál káromkodik halkan egy sort, így biztosan kevésbé fáj… Végre, két órás szenvedés után elérjük a megmentő aszfalt csíkot. Ezek után a faluig óriási átlagot megyünk, M csak lógatja a jobb kezét, beállította a megfelelő sebességet, most csak hajtani kell a síkon, a szél segít. Délben Csemőn ebédelünk, van nyitott gyógyszertár is, ahol rendes fáslit veszek és irány a legközelebbi város: Cegléd. Ilyen átlagot sehol nem mentünk, mint itt a melegben, az aszfaltút kezdetétől Cegléd vasútállomásig (16,9 km/ó, 23,4 km-es távon). Ugyanis úgy döntünk, hogy Szolnokig vonattal megyünk. Ott aztán eltekerünk a 2010-ben Év kórháza címet nyert kórház sebészeti ambulanciájára, ahol M-et félóra alatt (!) ellátják, csinos kis gipszet kap, csak repedése van, amivel eljött több mint 40 km-t.

Eddig tartott hát 2015. nyarán a nagy országjáró tekergésünk…. Fájó szívvel vonatozunk vissza Pestre, idén nem lesz Tisza-gát, kimaradnak Debrecen, Szeged esti sétái. De már az úton szőjük az újabb terveket: jövőre innen folytatjuk!