M E N E T S Z É L

Relatív

Hétvégén többször beárnyékolta a gondolkodásomat a tudat, hogy egy bő hét és kezdődik a suli. Véget ér a szabad élet, amiben ugyan akadt bőven munka, nehéz munka is, de mégis, ezek amolyan önként vállalt, vidám szabadságos munkák. Nyomasztott tehát  a dolog, egészen vasárnapig, a Balatonról hazavezető út kb. feléig. Mert úgy Nagybajom tájékán ért el a tudatomig a valóság. Hogy mennyire jó nekem, mert másnap még nem kell mennem dolgozni. Csak a következő hétfőn. és ráérek majd akkor ezen szomorkodni. Mekkora nagy idő van még addig, és hogy lehet ennyinek örülni máskor, szűkebb napokon! Én meg itt ezzel hergelem magam. Mások pedig hogy utálnak minket ezért…

Advertisements

2014. augusztus 19. - Posted by | gondolatok, munka

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: