M E N E T S Z É L

Mentegetőzés

Elég nehéz ezt most folytatni. Április 22. az utolsó bejegyzés (és az is csak egy mondat, azelőtt meg január…) és ma július 22. van. Ez a fajta krónika tehát erősen hiányos.  De most nyár van, annak is a kellős közepe, sőt egy kicsit több is annál. Itt és most van az írás ideje, egyáltalán, van ideje.

Foghatnám az egészet pl. a facebookra, és valóban, ha kinyitom a gépet, sokszor nem is jutok azon túl. Persze a tanévben többnyire volt elég dolgom is. És ebben semmi javulás nem várható, még a szünetben sem nagyon. Gyakran veszem észre magamon, hogy úgy dolgozom, lassan, körülményesen pepecselve, az alaposság illúziójával alátámasztva. mintha félnék, hogy egyszer csak kifogy a munka. És akkor mi lesz. Mihez fogok akkor kezdeni??? Ez, gondolom a korral jár.

Sokszor el is fáradok, főleg ha olyat csinálok, amit nem szeretek, vagy éppen untat. Ez a fáradtság bekövetkezhet a nap bármely szakában, de este 7 után a valószínűsége meredeken megemelkedik. Ilyenkor nincs mese, szem leragad, fonal elveszít, ha még erőltetem akkor maximum az történik, hogy 10 perces munkát sikerül háromnegyed óra alatt  elvégezni, magas hibaszázalékkal. Ez elég új jelenség, vagyis évekkel ezelőtt nem volt jellemző. De most évekkel azután van. Megnyugtat viszont, ha olyat csinálok amit szeretek, leköt, megmozgatja az agyamat, nos ilyenkor nem szokott előfordulni a fenti jelenség… Nyilván a szervezetem tiltakozik a maga módján. Így viszont nincs mit csodálkozni, a blogírás a legvégére marad, de mivel a munkának így sosincs vége, hát el lehet képzelni…

Azért a 2014-es nyári kalandjainkat a rend kedvéért mégiscsak szeretném ilyen formában is megörökíteni. Most ugyan kicsit nehezen élem bele magam, mert épp Budapest, a végtelen hosszú biciklizések, az örök sláger garázs és bódépakolás, dzsungelnyesegetés, a megunhatatlan kertvégi tüzelés, no meg pár kiszáradt fenyő gondoskodik arról, hogy az előbb emlegetett veszély egyelőre ne fenyegessen…

De aztán az egész napos eső ezeket a mulatságokat aláásta rendesen, meg aztán így egy hét után szinte az összes ki is van pipálva, mégiscsak nekiveselkedtem. Az első kaland egy sátrazás-biciklizés a Duna mellett, a másik egy hosszú hétvége a Magas-Tátra szép és meredek lejtőin. Utóbbiról egyelőre csak pár kép, de talán valamikor szöveg is lesz hozzá…

Advertisements

2014. július 22. - Posted by | gondolatok, munka

4 hozzászólás »

  1. nincs miért mentegetőzz, inkább örülünk, ha újra írsz (mármint remélem, vannak társaim az örömben, de én biztos örülök, mindig inspiráló olvasni a történeteidet :))

    Hozzászólás Szerző: thilanna | 2014. július 23. | Válasz

    • Vannak bizony.

      Hozzászólás Szerző: perenne2 | 2014. július 28. | Válasz

      • Nahát, de jó 🙂 Kedvem támad folytatni! Csak a kedvem több mint az időm…

        Hozzászólás Szerző: menetszél | 2014. augusztus 12.

  2. HŰ, most örülök, azt hittem már csak én olvasgatom néha a múltamat… :))

    Hozzászólás Szerző: menetszél | 2014. július 24. | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: