M E N E T S Z É L

A Dunánál

Régebbi,  két éve dédelgetett vágyunkat teljesítettük azon a szép júniusi hétvégén, amikor a nappalok  a leghosszabbak. Mégpedig azt, hogy felpakoljuk a sátrat és elbiciklizünk Mohácsra, sőt egy picit azon is túl, majdnem Dunafalvára, ahol két éve álltunk meg pihenni és ebédelni egy fürdésre hívogató homokzátonyos parton. Akkor nem fürödtünk, hűvös volt és siettünk, visszafelé pedig hiába kerestük, nem találtuk a partunkat, pedig több lejárónál is leszaladtunk a gátról. Hiába, nem jelöltük meg…

IMG_4768

Most megtaláltuk, és azt gondoljuk, amikor nem találtuk, egyszerűen eltűnt a zátonyunk. Mivel eleve nem volt túl nagy, és az odaút és a visszaút között mindenféle helyeken tanyáztunk: Szeged, Debrecen, Budapest… Bizony eltelt két hét,és azalatt megváltozott a vízállás.

IMG_4794
IMG_4785
IMG_4793

Pontosan egy hónapja történt ez a dolog, így az azonnali élmények megkoptak, a képek viszont jól beszélnek. Például arról az idilli nyugalomról, ami már a gáton meglegyintett, aztán még inkább  arról letérve, két zaklatott (nyári szakmai gyakorlatos, stb.) hét között. Talán arról  a jó érzésről is, hogy mi most ide a két lábunkkal tekertünk el, a szállásunkat is magunkkal cipelve… A kettőt együtt még nem próbáltuk, hát most kipipálhatjuk ezt is 🙂

IMG_4781

Nem beszélnek viszont a képek a rengeteg szúnyogról, és arról hogy a fürdőruhámat elfelejtettem berakni, de fölösleges is lett volna, mert a homokpadig bokáig érő iszapon kellett átgázolni. Annyi vizet meg nem vittünk magunkkal, hogy utána még ezt is lemossuk. Sőt edényt se, amiben merhettünk volna a Dunából, ezt jól meg is jegyeztük magunknak tanulságul hasonló esetekre….

IMG_4777

Néztük tehát kicsit  irigykedve a nyílt víz felől érkező csónakosokat, de ez igazán nem vont le az élményből, mert nem volt elég meleg se még, hogy a vízbe kívánkozzunk, azt se bántuk cseppet se, hogy a szúnyogok viszonylag hamar bekergetnek minket a jó meleg sátorba…


IMG_4795

IMG_4802

Arról sem beszélnek a képek, hogy milyen rázós lett a múltkori remek, csak kissé poros földút a kukoricáson át Nagynyárád és Mohács között. Visszafelé nem is arra megyünk, hanem inkább kerülővel az aszfalton.

Meg hogy az az út, amely Kiskassáról Peterden át visz az Újpetréről Pécs felé vezető úthoz, hogy az mennyire gyönyörű volt egy jó évvel ezelőtt, reggel indulás után, a napraforgós, patakos völgyben. Az ellenkező irányban. Mert most a kegyetlenül meredek  horhoson fel kellett tolni a bringákat, és ez már egyikünknek sem esett annyira jól két nap bringázás és sátrazás után…

A sátorban töltött éjszaka pihentető voltáról megoszlanak a vélemények. Én például nem aludtam annyira  jól, mert a kényelmünket szolgáló egy réteg polifomhoz képest puhány testemnek sok volt a göröngy a gondos helykiválasztás ellenére.  Viszont hajnalban volt valami rémálmom, ha jól emlékszem munkahelyi, no az a göröngyöknél rosszabbul esett…

IMG_4782

Azt már régóta tudjuk, hogy hazafelé az a bizonyos újpetrei út mennyire hosszú tud lenni… Meg hogy a szél, az minden körülmények közt szembefúj. És ha addigra a délutáni napocska is beizzít, akkor bizony süti az embert, méghozzá a nyílegyenes úton  kizárólag a bal térfelét. A másik marad sötét és mohás…

A sok rinyálásból azért  senki se vonja le azt a következtetést, hogy már másnap nem indultam volna neki újra akár ugyanennek az útnak!
Mondjuk egy alapos kimosakodás, és egy rendes puha ágyikóban töltött éjszaka után…

Advertisements

2014. július 22. - Posted by | útleírás, bicikli

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: