M E N E T S Z É L

Ezt szeretem

50 felett (jócskán) megjár az embernek az érzés, hogy az új év nem valamiféle káosszal indul. Kora ifjúságom néhány meghatározó jelentőségű házibulija után már egyre kevésbé akartam érteni, hogy miért kell egész éjjel fent virrasztani, különben is, milyen dolog az, hogy most van vége ez évnek, pont most, amikor sokkal helyénvalóbb lenne az új év kezdetének valami kora tavaszi napot kijelölni, vagy legalább olyat amikor már kezdi érezni az ember a tél végét.

Ennek ellenére, minden esztendőben annak rendje-módja szerint becsülettel áldoztam ennek az értelmetlen szokásnak. Emlékezetes bulik sora következett, barátokkal, azok gyerekeivel, különböző helyszíneken, majd saját gyerekeinkkel, azok csatolt részeivel, zenélős, énekelős, társasjátékozós bulik voltak, jók voltak ezek, de ennek ellenére 11 óra után én akkor is aludni szeretek a legjobban. Az, hogy az éjfélt simán át lehet aludni, vagy legalábbis az ágyikóban bóbiskolva átvészelni az ilyenkor szokásos háborús zajokat, hosszú évek óta tavaly éltem át először, egy jó kis gyomorvírus miatt. És csodák csodája, az univerzum nem fordult ki a sarkaiból, úgy tűnik, ettől még a 2013-as év nem sikerült rosszabbul, mint az előzőek, sőt, olyan értelemben kimondottan jónak mondható, hogy Gy most, pár év kényszerű kihagyás után, végre megint pénzért (is) dolgozik… Volt szép esküvő, van aranyos unoka, aki egy év alatt babából kész emberke lett. D is megúszta, hálistennek. Ami esetleg rossz volt, azt borítsa a jótékony feledés homálya minél előbb, a közoktatást meg segítse meg a Jóisten, ha tudja.

Idén már előre örültem a lehetőségnek, miután a fiatalok elhúzták a csíkot a fővárosba előző nap, hogy az ilyenkor szokásos mulatozást most baráti körben intézhessék.

Én meg itthon kipucolom a vulkánjaimat, ettől valahogy mindig jobban érzem magam, aztán bepótolom a beígért, régesrégi hagyományt felélesztő ablakfestést az unokám szobájában, majd vasalás közben próbálom megragadni a múló pillanatot az év utolsó, ködbe vesző délutánján, olyan zenéknek a hallgatásával, amik bármikor képesek elfeledett hangulatokat felvillantani. Este erre még ráteszünk egy lapáttal, amikor az elmúlt évek biciklitúráit, bódéépítéseit, nevezetes napjait megörökítő képekből készített vetítéseket nézzük végig, sorban egymás után…

Az éjféli csatazaj már álmomból ébreszt, nem gondolom, hogy most fel kéne kelni pezsgőt bontani. Talán nem lesz ebből nagyobb baj idén sem… Reggel frissen, üdén kelek, és örömmel konstatálom hogy nincs semmi káosz körülöttem. Egy kis felpezsdítő házimunkát is nagyítóval kell már keresni (jó, azért találok, a rend kedvéért).

Advertisements

2014. január 1. - Posted by | gondolatok

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: