M E N E T S Z É L

Október 26. szombat: Hetvehely – Jakabhegy – Patacs – Pécs


IMG_4572

Gyönyörű szép őszi reggel, rutinos elemózsiapakolás, aztán irány a vasút. A vasút egy kaland, a menetjegy szerint 34 km-es távot 2 átszállással tesszük meg, Szentlőrinc és Bükkösd között pályafelújítás miatt vonatpótló buszok járnak, csak ma. A buszon két öreg csupa ránc fejkendős tündér, akiknek nem kell segíteni a fel és leszállásnál, elbírnak a húzós kocsival, meg a sok virággal, amit gondolom visznek a temetőbe, remélem ilyen leszek majd én is, amikor már nagyon öreg leszek, szívós, töpörödött anyóka. Egyébként már a fejkendős nénik is nadrágban járnak, és lehet hogy mire oda kerülök, a fejkendős helyett kapucnis néni leszek sok társammal együtt.

Leszállunk végül a vonatról, ami Bükkösdről még elvisz minket Hetvehelyre. Itt nem megyünk be rögtön az erdőbe (a rövidebb úton), átsétálunk a falun, iszunk egy kis unicumot a hűvös reggel tiszteletére, egy felejteni való kávéval együtt, a kopár kocsma előtt, mogorva helybéliek között. Bekapunk még egy napos padon egy kis hazait (korán volt a reggeli) majd átmegy az út a vasút alatt, és néhány mezőgazdasági épület között besétálunk az erdőbe, amely varázslatos színeivel hívogat. Erről nincs is mit mesélni, kép kell, bár ez sem egyszerű, a régi kis fényképezővel nehéz visszaadni a látványt, nem mindig olyanok a színei mint amit mi látunk, meg már nagyon el van fáradva, digitális szegény, tehát nem öröklétre tervezett, zabálja az elemet, 10 kattints  után le is merül, és a másik – vadiúj – elem nem is jó neki. Így aztán a retinánkba próbáljuk égetni amit látunk, hátha sikerül majd szürkébb napokon előhívni. Az út eleinte aszfaltos, később jól kiépített köves, egyenletesen és egyáltalán nem fárasztóan emelkedik. Még az aszfaltos részen egy kis vadászház áll, mellette a Nyáras-forrás, meg egy zöld rétecske. Nagyon romantikus, a színes avarszőnyeg beborít mindent (a rét kivételével) A szél néha megrezdül, a levelek erre hullani kezdenek, egy-egy nagyobb fuvallat igazán pazar látvány. A fényképező idáig bírja.

IMG_4594

A föld, a pára, az erdő illata, a kellemes sétaút igencsak jó kedvre derítenek, faljuk a kilométereket, a fényképezővel se kell már foglalkozni szerencsére… Találunk még kis forrásokat, ücsörgünk mellettük a korhadt fatörzseken, és ahol szükségesnek látjuk, ott megjelöljük a területet. Rajtunk kívül nem jár erre senki.

Hamarosan (majdnem délben) elérünk a táblához, amelyen látjuk, hogy már 7 km-t megtettünk Hetvehely óta. Itt felkanyarodunk egy elég meredek úton a hegyre, el is határozzuk, hogy erre márpedig biciklivel nem jövünk, még tolni is bajos lenne. A táj hasonlít a Dobogókő és a Rám-szakadék közötti részre, a festői bükkös, a meredek lejtő, az átsejlő irtás, olyan ismerős, de azért persze megunhatatlan.

Ahogy közeledünk a Jakabhegyhez, egyre több emberrel találkozunk, ez nem véletlen, hiszen a Zsongorkő vetekszik sok népszerű külföldi hegyi látványossággal. Mi is ide telepszünk ki először, hiába türelmetlenkedik a szalonnánk a hátizsákban, nagyon szeretne már megsülni…  Inkább mi sütkérezünk a sziklán, ezalatt több nagyobb csapat is megjelenik, és mindig vannak köztük olyan emberek, akik életükben először pillantják meg itt a szédítő mélységet, nekik bizony tátva marad a szájuk a lélegzetelállító látványtól. Nekem is, pedig már sokszor jártam itt. Nem is irigykedünk egy cseppet se gyerekeinkre, akik most épp a szlovéniai Vogelen tartózkodnak, unokatestvérlátogatás ürügyén. Gondolom ők se ránk,  jó ott nekik biztosan. Persze, ha mind együtt lennénk bármelyik helyen, az se lenne rossz…

P1010370

Forrás: Panoramio

Aztán a pálos kolostornál a szalonnára is sor kerül, elpusztítunk majdnem mindent ami  a tarisznyánkban ehető van még. Nem túl nagy a tétje a következő dilemmánknak, hogy merre induljunk hazafelé? Mivel Égervölgy felé az utóbbi napokban elég sokszor jártunk, és amúgy is több százmillió forintos beruházás zajlik éppen arrafelé. (Az összeg látványa, sőt a gondolata is vérnyomásemelő hatású, elképzelve, hogy ennek jó része miféle zsebekben landol. Gondolom nem a favágókéban, no de biztos nagyon szép lesz majd. Nekem ugyan eddig is nagyon szép volt, mert már csak ilyen igénytelen vagyok.) Patacs felé megyünk hát, azt az utat (is) nagyon szeretjük, itt van egy, fa tetejére épített  deszkaházikó, ilyenben laknak a tündék, Tolkien meséje szerint… Meg itt van a rengeteg kőbaba, köztük egy hatalmas nagy építmény is, mohás tisztások, korhadt kidőlt fák, nagyon romantikus hely. 2006-ban, amikor az a nagyon hosszú nyár volt, egész decemberig tartott, sok képet csináltunk, amiből csak néhány maradt meg egy winchesterkatasztrófa után. A kőbabák akkor még nem voltak ennyi sokan.

IMG_7711

Egy régebbi kép

Patacson a templom előtti kövön sütkérezünk még egy kicsit, aztán visszaindulunk az autónkhoz, amit ugye a vasútállomás mellett hagytunk. A Tiborc utcában gyalogolva végighallgatjuk a focimeccs szünetében bejátszott kis népnevelő blokkot: az 56-os forradalomról emlékeznek, 3 nap késéssel, operarészlettel és magyarázó szöveggel. Hát, ez biztosan ráfér a lelátók népére. Meg a környék lakóira is nyilván.

Az állomásnál megállapítjuk, hogy tudnánk még menni akár hazáig, de azért jólesik elhelyezkedni a kényelmes ülésen… És most már biztos, hogy a  vízhólyag se nőtt ki a talpamon, még ragtapasz se kellett ehhez. Ha minden héten ennyit mennék, bizonyára soha többet nem is nőne ki, mert megkérgesedne a megfelelő helyeken. Mint ahogy a biciklinyereg se töri már fel semmimet egy ideje…

Reklámok

2013. október 29. - Posted by | útleírás, erdő-mező, gondolatok, városom

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: