M E N E T S Z É L

Október 25. péntek délután (az őszi szünet kezdete)

Jó az ha az embernek van fékje. Mert ha a fék elromlik, akkor a fene megette az egészet. Ezért ha a fék kezd elromlani, az ember lánya iparkodik azt gyorsan megcsináltatni, hogy gond nélkül lehessen suhanni hegyre föl, völgybe le, amikor csak úgy adódik. Nem úgy mint Gy, aki, ha elromlik a fékje, legyint egyet és beteszi a bringát a helyére azzal, hogy majd tavasszal. Igazából nem is nagyon szeret ilyenkor suhanni, végül is igaza van, legjobb arra a nyár.

No de a nyár rövid, az év meg jó hosszú, mit tegyen az ember lánya, aki kiváltképp és fenemód meg van veszve azért a biciklizésért, hát alaposan felöltözik, és úgy ül a bicajra. Kivéve, ha olyan kegyes az idő, mint ezekben a napokban, amikor az október ezer színéhez szinte nyári meleg társul, majdnem simogató reggelekkel, esténként az erkély köve is langyos, külön öröm mezítláb tapicskolni rajta. És nemcsak hogy a meleg ruhát hagyhatja otthon, de még őszi szünet is lesz azonnal…  Úgyhogy  nagy szerencse, hogy a fék fog, mert muszáj feltekerni suli után Remeterétig egy lendületből (Na jó, az Égervölgy feletti rettenetes emelkedőn tolja egy keveset, mert indulás előtt meggondolatlanul  megivott egy kávét, és azt azért nem akarná, hogy a szíve a száján essék ki…) A másik rettenetesen, a Remeterét előtti szerpentinen már felmegy simán, addigra sikerül felvenni a tempót. El is határozza, hogy eztán csínján a kávéval. Legalábbis hegyre tekerés előtt. Pedig büszke rá kicsit, hogy neki aztán nem árt, például simán elalszik az este hét órai után akár már fél kilenckor.. Csak legyen elég javítanivaló az orra előtt… Igaz, általában gyönge kávék ezek, csak az ízéért.

Vannak homályos elképzelései hogy utána merre, de nem nagyon dédelgeti egyiket sem, majd úgy lesz ahogy eldönti ott, ahol tényleg el kell dönteni. Remeteréten ücsörög egy keveset, de még nincs három óra, amikor elindul visszafelé az úton. Csak a keleti légakna (régebben ezt a titokzatos nevet viselte) betonútjáig megy a kerékpárúton, onnan a műúton pár perc alatt a város határánál van, majd az istenkúti leágazásnál. Ide kanyarodik, a jól bevált dűlőúton felteker a donátusi templomhoz, majd onnan lefelé a város felé, ott ahol a szerpentinen kanyarogva mindig más panoráma várja.

Mikor egyik kanyarban megpillantja a havihegyi kápolnát, akkor már biztos abban, ami eddig csak egy alternatíva volt, hogy márpedig az lesz a következő cél.  A magaslati úton való közlekedést annyira nem élvezi, sok az autó, túl nagyok, érdekes, mintha errefelé mindenki terepjáróval járna, és nagyon sietnek, péntek délután van, hogy is lehetne kivárni míg biztonsággal lehet kikerülni azt a fránya bringást, fene a jó dolgát. De szerencsére máris ott a Tettye, ahol muszáj bemenni a kávézóba, és otthagyni párszáz forintot egy nem túl nagy és felejthető sütiért, és a mellékhelyiség használatáért….

A Tettyén a kápolna alatt harmadjára is jól megszedi a galagonyabokrot,  megtelik a kis műanyag ebédes doboz anyósa kedvenc csemegéjével, legközelebbre már nemigen marad termés, legalábbis elérhető helyen. Innen a jól bevált úton ereszkedik le a Zsolnay negyed felé, csak Szamárkútnál inog megy egy kicsit, jó lenne átmenni Pécsbánya felé, csak hát ott nem nagyon ismeri az utakat, nem akar eltévedni. A Zsolnayban kicsit sütteti magát a napon, aztán merészen a Basamalom utcán indul hazafelé, a végén már látja, hogy ez péntek délután nem olyan jó ötlet, mert a Tüskésréti úton a nap szembesüt, elvakít, a sebességhatár a 70, és a kamionok is szeretik ezt az utat mostanában.

Lámpa be, mellény föl, nagy levegő, azért annyira nem vészes, de mégis megkönnyebbülten kanyarodik le a Siklósi útnál a temető mögé vezető útra, amin aztán megy is tovább, fel a Postavölgyben egészen  a tescóig. Alighanem az országúton átvezető zebra itt a legmagasabb pont, ahonnan már tényleg lehet gurulni egész hazáig lefelé, hála a féknek, ami nélkül ezt a jó pár dombot nehéz lett volna megjárni… Még éppen picit langyos a kő az erkélyen mikor hazaér. Lassan besötétedik, a mosni és vasalnivaló vár türelmesen, a javítani való hegyek még a jövő héten is várhatnak, szerencsére…

Reklámok

2013. október 29. - Posted by | útleírás, bicikli, erdő-mező, gondolatok, városom

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: