M E N E T S Z É L

Tóparti

Akármennyire leharcolt tapasztalt öreg róka volnék, azért van még kihívás biciklizés ügyben számomra. Például erdőben, sötétedés után. Mert a Malomvölgy szalonnasütős részéről kijönni kétfelé lehet: vagy a töksötét országúton, vagy a töksötét erdőben. Amire elértem ahhoz a ponthoz, ahol döntéskényszerbe kerültem, addigra meggyőződtem arról, hogy a reflektorom tökéletesen bevilágítja az előttem lévő utat. Az erdei ösvény meg egész jól járható most, erről kb. egy hete győződtünk meg, végig szépen le van terítve apró és nem süppedős murvával. Így hát az erdő mellett döntöttem. Ott bizonyára nem járnak őrült gyorshajtók. De nem ám. Viszont járnak mindenféle egyéb lények. Egyszer álltam meg ellenőrizni, hogy a hevenyészetten felerősített hátsó villogóm megvan-e még. Hát olyan zörgés és motoszkálás támadt a közelemben, hogy majd összecsináltam magam. Gyorsan visszapattantam a járgányra, és mint akit nyílpuskából lőttek ki, meg sem álltam az első utcai lámpáig. Ott aztán elgondolkodtam, hogy milyen f@sza gyerek vagyok, se egy defekt, se egy láncleesés… Meg azon is, hogy ez csak egyedül ilyen vicces, mert ha legalább ketten járjuk meg így az utat, már semmi poén nincs benne…

Advertisements

2013. szeptember 28. - Posted by | bicikli, erdő-mező

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: