M E N E T S Z É L

Mintha tegnap lett volna,

hogy június utolsó péntekjén a délutáni napsütésben az asztalról a laptop kivételével mindent elraktam szépen valamelyik fiókomba, vagy egyenesen a hátizsákomba, összecsomagoltam szépen a benti cipőmet, a tartalék ingecskémet meg az instant kávémat, majd vissza se nézve nyeregbe pattantam és azt hittem, mostantól enyém a világ.

Tegnap a közoktatás fenekestül való felforgatása átszervezése okán erősen megfogadtam, hogy ha már nyugdíjas nem lehetek, legalább a kötelezően az iskolában töltendő órákon végzek el minden felmerülő feladatot. Haza nem viszek munkát. Tegnap sikerült is ezt betartanom, igaz időben kicsit tovább tartott mint amennyit elvárnak tőlem a legmagasabb szinten…  Erre ma nem azon kapom magam, hogy a levelezőlistán szimpatikus tanmeneteket találva azokat töltögetem le és,  brrr, fújj,  olvasgatom?

De még akkor is  jobban járok, ha azokat olvasgatom, netán más, nem otthonra illő feladatokon rágódom, minthogy a sok okosságot olvasgassam a minket sújtó érintő változásokról, azok lehetséges, rövid és hosszú távú hatásairól az összes lehetséges fórumon, a velük járó bölcsebbnél bölcsebb  kommentekkel együtt.

Azt viszont tudom előre, hogy ezt a fogadalmat megette a fene, mert szinte lehetetlen betartani.  Ennyi időt kb. eddig is majd minden nap eltöltöttem az iskolában, csak éppen nem kényszerből, hanem önként és dalolva, úgy mondták ezt régen, hogy “felismert szükségszerűségből”. Ez valami értelmiségi csökevény.

Aztán mégis jut mindig házi feladat is. Ha netán nem, akkor valami érdekességre akadok, aminek hasznát vehetem. Vagy esetleg diákokkal chatelek a Facebookon, ami azért is reális, mert az az iskolai hálózaton egy nagyon megfontolt döntés miatt le van tiltva. És teszem ezt például azért, mert a tanítási időben nem sikerült nekik a fontos, másnapra szükséges információt időben kihirdetni.  Ja hogy akkor még én sem tudtam? Bocsi. Ez nyilván speciális eset, nem mindenhol jellemző.

Hát ezekről a dolgokról halvány fogalmuk nincs azoknak, akik most nekünk diktálnak. Egyetlen mentségük lehet,  hogy bizonyára jól kibabrált velük az élet, benne az iskola már kiskorukban, és a bosszúvágy hajtja őket…

A fizetésemelést meg majd akkor hiszem, ha látom…

Advertisements

2013. augusztus 27. - Posted by | munka

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: