M E N E T S Z É L

Defektes

Defektek márpedig vannak, az időben véletlenszerűen el-elejtve, néha halmozottan, máskor meg sokáig semmmi. Nem szoktam túlságosan a lelkemre venni az ilyesmit, bár rosszul esik, konkrétan ha menni kell, bringa nélkül úgy érzem magam mintha a fél lábam le lenne vágva. Illusztrációként egy közelmúltbeli beszélgetést idézek ide kicsit lejjebb,
Azért ott, mert a napi sokk még nincs egészen feldolgozva, és előre tolakszik. Mert a jövőbe, az ifjúságba, az emberiségbe vetett indokolatlan bizalmamat rengette meg. Mert az alagsorban történt, ahol 16 éve tartom nap mint nap a biciklimet, gond nélkül. És odafelé semmi baja nem volt a keréknek, a délutáni indulásnál viszont teljesen le volt engedve és egy iratkapocs volt gumiköpenybe állva. 16 év alatt semmi különös kár nem érte az iskolában. Ez alatt én magam sem nagyon lettem se jobb, se gonoszabb, legfeljebb következetesebb. Megbuktatni azt szoktam, aki mindent elkövet ezért, és semmit nem tesz az ellenkezőjéért. Ilyenek is akadnak, a defekthez hasonló eloszlásban, idén belőlük is kicsit több jutott… És a gyanú, a szörnyű gyanú először pont a félévi jegylezárásnál fészkelődött a fejembe, egy akkori defekt kapcsán, ami nem okozott ekkora sokkot, a zselés gumi miatt, ami akkor beváltotta a hozzá fűzött reményt, de azóta mégiscsak tönkrement valahogy, ki tudja nem-e az alagsor miatt történt az is, később? Most meg az év végi zárás van. Én meg, aki a depressziót azt hiszi csak hírből ismeri, tehetetlenségemben majd sírva fakadtam ott, és azóta is nyomaszt a dolog.

——————————
De vannak vidámabb defektek is. Ez beszélgetés online történt a menyegző utáni vasárnap, a középső királyfi és az öreg királyné között.

– Te tényleg itt jártál délután amíg aludtunk?
– Miből gondolod?
– … mondták, hogy itt van valami csomag, ami reggel a G utcában volt még : D
– És ha még tudnád hogyan jártam!
– ?
– 14:50-kor elindultam a G utcából. 15:20-kor voltam a lépcsőházatok előtt. Fönt mindenki aludt, elmatattam kicsit, majd hamarosan visszaindultam. 15:40-kor néztem az órámra a Rákospataknál, és elégedetten állapítottam meg, hogy valószínűleg rekordidő alatt fordulok. Gondolatban megveregettem jól a vállamat, aztán a Dagály előtt egyszer csak platty-platty-platty, a hátsó gumim leeresztve.
– Pff
– Tanácstalanul néztem körbe, pár éve valahol arrafelé csináltattam valamit a bringán, node pünkösd vasárnap 15:45-kor???
– Visszajössz, felkeltesz, van tartalék belsőm…
– Azt gondoltam hogy úgyis rekordot indultam dönteni… És még van idő az engem hazavivő fuvarig. Egy szó mint száz, 16:50-kor a G utcában voltam.
– Lapos hátsóval?
– Feltoltam. 16:30 Daubner, 16:45 Ferenchegyi út… Te mennyi idő alatt gyalogolsz fel?
– Nem tudom, már nagyon régen mentem fel oda gyalog.
– Azt éreztem hogy jó passzban vagyok, mikor odafelé az Árpád híd lépcsőjén felfelé bringával a kezemben lehagytam 2 húszévest bringával a kezükben…
————————–
A középső királyfi azóta járt a hegyen, és megszerelte azt a bizonyos hátsót. És a külsőből egy akkora tövist szedett ki, mint egy fél fogpiszkáló…

Advertisements

2013. június 7. - Posted by | bicikli, család, gondolatok, munka, történetek

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: