M E N E T S Z É L

Kopás

Szerencsére van ez a természetem, hogy inkább csak a jót szeretem észrevenni, megörökíteni, ezért is van olyan kevés bejegyzés itt mostanában. Jó hogy van ünnep, ahol meg kell állni, mert ami előtte meg utána van, hát azt jobb elfelejteni gyorsan.

És még ez is, hogy eltűnt a tavasz, de nem jött a nyár, csak a szürkeség látszik. Unom már a dzsekit felhúzni minden áldott reggel, várnám a nyarat, az igazit, amit olyan jó már várni is, de most egyelőre még csak az időt várom, amikor már lehet várni a nyarat… Közben kopok, mint egy fékbetét vagy egy cipőtalp, és előbb-utóbb biztos elkopok teljesen használhatatlanra.

Azon gondolkodom, hogy vannak ezek a jó kis illatok, amiket simán csak részegítőnek szoktam nevezni. Azaz most éppen nincsenek, bár kellene lenniük, de bárhogy is szaglászok, nem érzem őket. Ezek az illatok hozzák elő az emlékeket, a hangulatokat, vagyis ez lenne a dolguk, ha lennének. Nagyon régi, vagy nagyon intenzív benyomásokat. De mostanában féltem ezeket is a kopástól. Vajon meddig fogja még az olajfűz illata a kamaszkori májusokat jelenteni? Azt a fát a templomparkban, aminek az egyik alsó ága szinte vízszintesen nőtt alig több mint fél méter magasban, és ezért egyik kedvenc beszélgetőhelyünk volt a barátokkal… Néhány éve még megvolt, de most már nincs. A hárs illata meg Debrecent, a a 13-15 évvel ezelőtti vizsgákat, de leginkább a diplomaosztó napját, a fülledt júniusi estét, öcsémék pirinyó étkezőjében, az egymás hegyén-hátán alvást a nyolcadik emeleten, a virágzó hársfák fölött.

Rakodnak ezekre az emlék és hangulatfoszlányokra újabbak is persze, pl. a temető ódon kerítése melletti hársfák alatti hazasétálások egészen a közeli múltból. De ha már néhány, kevésbé jó benyomás is megülepszik, mert  nem érnek el a tudatomig a megfelelő impulzusok, mert épp rohanás van valahová, vagy nehezen feloldható dilemmákon stresszel az agyam, vagy csak éppen a határidős javítanivaló hegyeken, amikor épp szembejönnek az illatok, akkor legközelebb már óhatatlanul felidéződik az is.

Nagyon kell hát vigyázni az illatokra is…

Advertisements

2013. június 5. - Posted by | gondolatok, múlt idő

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: