M E N E T S Z É L

Menyegzős

 

Az öreg királyné megilletődve nézegette a templom kőpadlójának sokat látott mintázatát. A márványutánzatúra festett oszlopok, a sekrestyébe vezető ajtó színes üvegablaka, mind-mind régi ismerősként néztek vissza rá. Majdnem ott ült, ahol kislánykorában sok-sok órán át, egészen pontosan minden áldott vasárnap fél kilenctől negyed tízig. Talán az itt töltött végtelennek tűnő órák következménye, hogy felnőttkorában bizony már nem nagyon vágyakozik ilyesmire. Vagy, mert egy kamasz gyereknek épp elég baj, hogy a legközelebbi barátai vasárnap mind alhatnak sokáig, és szombat délutáni játékaikat sem szakítják meg a hittanórák… Ráadásul az iskolában a tanító néni akkor, a hatvanas évek közepén, nagyon hamar és meggyőzően kihirdette a materializmus alaptételeit. Attól kezdve a papok mondhattak neki, amit akartak. Gondolkodni csak kicsit később kezdett, erre is volt ideje bőven ezek közt a falak közt. De igazán árnyalt és megalapozott világnézete csak akkor lett, amikor már rég felbomlott a kötelező rend, és felbomlott körülötte sok minden más is.

Azóta eltelt már több mint negyven év… A legkisebb királykisasszony és daliás kérője pedig pont ezt a templomot választották, hogy örök hűséget esküdjenek egymásnak. Hiszen itt laknak mellette, az öreg királynénak még a neve is bele van vésve kint az egyik téglába egy 42 évvel ezelőtti dátummal együtt! Az atya pedig, aki most itt szolgál, messze földön híres, jó beszéde miatt sereglenek a hívek a templomba, és ez bizony a fontos szempont volt a választásban.

templomban

Az öreg királyné tehát ennyi év után nyugodtan félretéve minden berzenkedését, no meg előző lagzi tapasztalatai alapján is, elhatározta, hogy bizony végig élvezi ennek az eseménynek minden percét. Mert igazából semmi nem változik, sem a kis királykisasszonyék, sem az ő életükben. Az eskütétel az elhatározásukra tesz pecsétet, és az ünnep annak szól, hogy örüljenek ennek minél többen.

Jöttek is szép számmal, majdnem tele lett a templom rokonokkal, de még inkább a barátokkal, akikhez tartozik a kis királykisasszony már 10 éve, és persze daliás kérője is körükből került ki.

Egy szó mint száz, szép volt a ceremónia, szép a menyasszony, a vőlegény, jó volt látni az őszinte mosolyt az arcukon, tetszett a mosolygós pap is, akit megelőzött a híre, és a násznépet is megnevette persze, közben meg olyanokat mondott amit mindenki jól megszívlelhet, az öreg királyné is, meg a násznép is, például hogy miért jó az, ha van az embernek párja, és hogyan becsülje meg azt a párt, konkrétan milyen lépéseket tehet az ügy érdekében.

És akkor itt kell kicsit megállni annál a szónál, hogy MOSOLY, ami az előző mondatban többször is előfordult. Ez egy utcanév egyben, ott lakik a menyasszony és a vőlegény, (méghozzá nem is messze a Menyasszony és Vőlegény utcáktól :- ) Ott lakott az öreg királyné is kislánykorában. Ez az név fogalom most már a barátok közt is, akik ott gyakran megfordulnak, néhányuknak átmeneti lakóhelye is volt már a csöpp lakás.

Talán jelent valamit ez a név, meg még az is, hogy a templom után a násznép nagyja egyenest a Béke térre ment, ahol a lagzi volt…

Ilyeneken gondolkodott az öreg királyné, miközben a fiatalok egybekeltek. Meg azon, hogy lám, mire megszokná, mi több, megkedvelné, hogy az első sorban ül, addigra el is fogynak az eladósorban lévő királyfiak és királykisasszonyok. Királyfi még csak-csak kerülne, de királykisasszony biza nem maradt már otthon egy darab se mutatóba…

Az öreg királyné sokat tudna mesélni ha kérdeznék. De inkább csak lelkendezik arról, ami épp eszébe jut, például hogy a kis királykisasszony és most már a hitvese, milyen jól megszervezték ezt is, ebben mondjuk van jó kis gyakorlatuk, a szervezkedésben, meg a praktikus gondolkodásban, és ezért volt sok minden olyan természetes és magától értetődő. Az öreg királyné most épp azon kuncog magában, hogy az imént beleolvasott a két évvel ezelőtti beszámolójába, a legidősebb királyfi menyegzőjéről. Azért vette elő, hogy ide belinkelje és mit talált benne? Hogy amikor ők házasodtak az öreg királlyal, bizony nem volt sem székszoknya, sem dobócsokor. És épp ezt akarta elmesélni, hogy most nem volt például székszoknya, és a menyasszony meg úgy elhajította a saját csokrát, hogy csak na. (Ezt most nem úgy kell érteni, mintha baj lenne ha nem így lenne. Nehogy valaki azt higgye!) A menyecskeruhát is ő varrta édesanyja kitartó szörnyülködése közepette, aki persze ennyi idős korában ugyanilyen bevállalós volt, belevágott bármilyen anyagba, és vajmi kevéssé izgatta, hogy az esetleg majd kicsit csálén fog állni rajta… Csak mostanra már összegyűlt benne az élettapasztalat, tudja hogy a szabásnál nincs visszavonás gomb, és a varrást az ő szintjén nem lehet megúszni anélkül, hogy legalább egyszer föl ne kelljen fejteni az egészet. Ezért ötször meggondol minden ilyen akciót, de nagy örömmel látja, hogy az utánpótlás még bízik magában. És ez így van rendjén…

DSC_0541

És az meg milyen jó, hogy ilyen barátaik vannak. Akik mindig kéznél vannak, ha valami segítség kell. Most meg összeálltak és elénekelték a vőlegénynek és a menyasszonynak, amit nekik és róluk költöttek. Aztán a végén, amikor már mindenki elfáradt kissé, és már nem is voltak olyan sokan, a vőlegény gitározott és énekeltek páran, merthogy azt nagyon szeretnek. Az öreg királyné is nagyon kedveli az ilyen mulatságokat. Pityókás vendég, az viszont itt sem nem nagyon akadt, érdekes módon.

p1010174.jpg

Amikor a menyasszony egy pillanatra megijedt, mert nem találta a telefonját a széke mögé készített batyujában, azzal vigasztalta hogy majd meglesz egy másik táskában vagy másik zsebben. És különben is, van-e bárki a széles világon, akivel most beszélni szeretne, és nincs itt???

Egy álom valóra vált. De az idő nem áll meg, vége a táncnak, ki kell bújni a gyönyörű szép ruhából, aztán végül abból a bizonyos pörgős saját készítésűből is. Az élet meg pörög tovább, a maga tempójában.

Szerencsére a kis királykisasszony is tudja jól, hogy az ünnepek hamar véget érnek, de az élet annyi kis ünnepet tartogat mindenkinek, amennyit csak megérdemel. Ha netán elfelejtené, erről a kis versről akkor is eszébe juthat, ami persze az öreg királynénak is a kedvence abból a bizonyos könyvecskéből.

Advertisements

2013. május 28. - Posted by | család, gondolatok

2 hozzászólás »

  1. Gratulálok. Még én is meghatódtam, olvasván a királyi ház eseményeit. (Jobban, mint mikor Kate és William egybekelését nézhettem a fél világgal együtt) 🙂

    Hozzászólás Szerző: perenne2 | 2013. június 1. | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: