M E N E T S Z É L

Akkor most

jöhet az aprítás, a fűrész, a nagyolló, kéjes örömmel vagdosom ki a tavalyról maradt olasznádat, kivégzem azt a száraz tuját is, amire novemberben már nem maradt idő.  Ahogy mostanság több a rossz mint a jó, úgy nő bennem is az agresszió. Lesz itten haddelhadd. Talán helyreáll tőle az egyensúlyom. Rossz például, hogy nem lehet tanítani azt, aki maga nem akarja és már elmúlt tizennyolc. A francnak erőlködünk itten. Tömegesen van jelen ez a gond. Oka a családi pótlék…   Néha úgy érzem, 16 tonna feketeszenet könnyebb lenne átlapátolni  egyik sarokból a másikba, mint legyőzni a reménytelenséget,  a nemakarást. A sajátomat is. Közben fentről is kitartóan próbálnak keresztbe tenni.  Biztos nekik is megvan a maguk baja. Nem irigylem őket, az én lelkiismeretem még mindig patyolat az övékéhez képest. Lassan választhatok mi akarok lenn: röhejes vén szipirtyó vagy gonosz vén szipirtyó. Hajlok egyre inkább az utóbbira, bár meggyőződésem szerint egyik se, de olyan most nincs.

Szegény tujabokor, meg olasznád…

Reklámok

2013. március 9. - Posted by | gondolatok, munka

2 hozzászólás »

  1. Ezért értek én egyet a tankötelesség korhatárának lecsökkentésével. Csak ne azok essenek ki a rostán, akik még tanulnának, csak a család nem bírja a terheket. Igaz, míg nincs munka… Pocsék ez mindenképp. Viszont szép lesz a kerted. Bár nem hiszem, hogy nagyjóuraimék döntéseiben ez a cél szerepet játszott volna 🙂

    Hozzászólás Szerző: perenne | 2013. március 13. | Válasz

  2. Sehogy se jó ez. Lelkem mélyén én is ezt mondanám. Mert látnivaló hogy a tanulás, mint olyan, nem megy mindenkinek. Nem biztos, hogy csak nemakarásból. És sokkal kevesebb kudarccal, sokkal több örömmel csinálhatna olyat, aminek értelme és haszna van, amiben ő a jó. Ha csinálhatna. Ha meg lenne becsülve a munkája. De ez is utópia itt és most. Aki most kiesik 16 évesen a rendszerből, az elveszett becsület, megbecsülés szempontjából. A mi vidékünkön legalábbis.
    Így meg? Frusztrálódik az iskolában, ahol mindenki jobb nála. Pótcselekvésbe menekül.
    Vagy nem frusztrálódik mégse nagyon, mert ott is van egy kör, aki ott csak túlélni akarja az egészet. Akikre, ha valami véletlenül mégis ragad, az a mindenre elszánt, menthetetlenül gonosz tanárok rovására írható.
    A kert apukámnál van. Az tényleg rendben lesz. Bár a tuja most megmenekült, kapott még egy esélyt, hátha…

    Hozzászólás Szerző: menetszél | 2013. március 15. | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s