M E N E T S Z É L

Amikor

kisbaba születik, akkor, ha nem is azonnal, de néhány héten belül, keríts valami jó kis puha anyagot, és varrj belőle egy elefántot. Sőt, ha lehet nem is egyet, hanem rögtön kettőt, egyformát, mert egy elefánttal bármi történhet ebben a cudar világban. Elszakad, bekoszolódik, ottfelejtődik a villamoson, vagy az orvosi váróban. Márpedig akkor baj van, felborul a nyugalom, nem sikerül az elalvás, a felöltözés, az elindulás, semmi sem. Ilyenkor nem tesz jó szolgálatot egy másik elefánt, mert csak ugyanaz lehet.

Eleinte persze ezt nem tudja az ember, például az első gyereknél, és meg is történik a baj. Az elefánt ekkor még nem puha anyagból házilag varrt, hanem valamelyik rokon hozta, sárga felfújható gumi, abból a jó kis hagyományos fajtából, nekem is volt kiskoromban egy ilyen zsiráf, tán az NDK-ban bírtak ilyeneket csinálni.  Jól mutat a kiságy sarkában, az elefánt vidáman mosolygós, a gyerek érdeklődve nézegeti. Később megkaparintja, markolássza, rágicsálja, persze előbb-utóbb kilyukad, ettől kezdve “lapos elefánt” a megszólítása, és hű társa gyermekünknek az élet viszontagságaiban (testvér születése, stb.). Aztán a hónapok, évek során egyre rosszabbul néz ki, el is szakad a nyakánál, de ez édes mindegy, sőt, ettől kezdve  mind a két darabja szükséges,  az elalváshoz legalábbis. Ekkor már a szülők próbálkoznak mindenfélével, de hiába, ilyen elefántot egy boltban sem kapni minálunk. A kistesónak hiába van már csereszabatos, nagy megbecsülésnek örvendő saját készítésű elefántja, a neki varrt hasonló darab mostoha sorsra jut.  A sors vicces fordulata, amikor egy másik rokontól, egy karácsonyi csomagban, érkezik egy hasonmás gumielefánt. Egészben, frissen, üdén. Gyermekünk ekkor már legalább 2 éves, nem veszi be a maszlagot persze.

Aztán előbb-utóbb, ami egy gyereknél már másik korszak, lassan elalszik enélkül is, a gusztustalan, sok viszontagságban megszürkült gumidarabok kivonhatók a forgalomból.

Talán mindenkinek volt valaha ilyen elefántja, ha nem is feltétlenül elefánt. Az én ismerőseim közt előfordult mindenféle: kis rongybaba, nyúzott párnaciha, babahajkefe (!), pelenka… Ez utóbbi nálunk a legkisebb gyereknél. De, bár mosható, sőt feltűnés nélkül váltogatható,  bizarr látvány egy békésen alvó kisded a szájába tömött nyálas  pelenkával…

Egy szó mint száz, legjobb, ha fogtok valami jó kis puha anyagot, és varrtok belőle elefántot….

Lapos elefánt fénykorában A hasonmás hűvös távolságtartással kezelve 

Advertisements

2012. december 9. - Posted by | család

1 hozzászólás »

  1. Csak sosem tudni mi lesz a kiválasztott, amiből 2 kéne. Mire rájövünk, rendszerint késő. De itt is érvényes a: légy résen! 🙂

    Hozzászólás Szerző: perenne | 2012. december 18. | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: