M E N E T S Z É L

Itt folytatom

Én egy hűséges típus vagyok, úgy gondolom. Vágott ez a felismerés belém hazafelé jövet az alagsorban, az egyik lakat és a másik zár kinyitása közti időben, miután egy langyos, párás késő délután hazabicikliztem a varázslatosan színes avarszőnyegen a világító sárguló levelű fák között a sárga lámpák fényében. (A fenti mesebeli körülmények az csak utolsó 500 méterre érvényesek.)

Szóval hűséges típus vagyok, gondoltam, mert a kolléganőm járt a fejemben, a 27 éves, aki a napokban felmondott, idén nem jött össze a kötelező óraszáma, így még kevesebb lett a fizetése, két nyelvet beszél, két kézzel kapnak utána még ebben az ínséges világban is. Én ugyan nem tudok nyelveket, viszont elég jól elboldogulok a számítógéppel, de kétszer 27 éves vagyok, és ez máris megalapozza a hűségemet kenyéradó munkahelyemhez, ahol a 21-edik évet húzom, és eddig ahányszor csak  megfordult a fejemben az elhúzás gondolata, néha a gondolatnál több is, végül mindig megmagyaráztam magamnak hogy miért jobb ha maradok.

Hűséges vagyok a lakáshoz, a környékhez, ahol lassan 30 éve élek, kezdettől fogva azzal a tudattal, hogy nem szabad itt megöregedni. De kellő anyagi háttér nélkül ez csak szép álom marad. Mert valahol megértem, ha valaki, akihez lassan 35 éve szintén hűségesen tartozom, nem szeretne a világ végére pici lerobbant viskóba költözni egy aprócska zsákfaluba, ahol nem jön minden magától a csövön. Igazából, jómagam is így vagyok ezzel. Hiányzik belőlem a kockázatvállaló szellem, mi tagadás.

Na most vajon erény ez vagy gyengeség?

Ki marad hűséges? Aki naivan bízik a holnapban. Aki ki bírja fizetni a számláit. Aki beéri a hétköznapokban fel-fel csillanó derűvel. Akit nem zavar, hogy hülyének nézik azok, akiknek hatalmuk van felette. Akinek elég a padok nyugalma, kukák bősége. Akivel egy üveg bor elfeledteti, hogy nincs jövő, és ami még volna belőle azt most herdálják szét éppen. (Mit herdálják, verik szét csákánnyal, jó nagyokat csapva maguk köré, nem kímélve a hűséges alattvalókat sem.) Akinek nem marad ereje  tiltakozni. Meg aki hasznot húz ebből az egészből.

freeblogot mindenesetre elhagytam. Az ezt megelőző bejegyzések onnan valók, a teljesség igénye nélkül. A kommentek, és sok kép sajnos hiányozni fognak!

Reklámok

2012. november 25. - Posted by | gondolatok

2 hozzászólás »

  1. Az élet egy kis szegmensében legalább meg kell mutatnunk, hogy tudjuk, merjük, tesszük. 🙂

    Hozzászólás Szerző: perenne2 | 2012. december 2. | Válasz

  2. 🙂

    Hozzászólás Szerző: menetszél | 2012. december 10. | Válasz


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: