M E N E T S Z É L

Napló

Keveset írok mostanában. Persze megvan az oka. Több is.

A egyik: kevés az időm, ami szabad. Lehet hogy nem is kevés, csupán lassú vagyok. Mindenre meg akarom adni az őt megillető időt. Annak is, amit muszáj megcsinálni, és annak is amit szeretnék megcsinálni. Természetesen az utóbbira már alig marad…

A muszáj dolgok közt meg valahogy egyre kevesebb az, amiben úgy érzem jó vagyok, aminek az elvégzésében örömet lelek. Szaporodnak vagy több időt vesznek el a kényszer szülte feladatok, amiket talán nem igazán lehet megnyugtatóan megoldani, és talán nincs is ember aki azokban lelné örömét.

Innen ötven év fölött néhány évvel már egész jól belátható, hogy a világon a legtöbb jelenség, amit szépnek vagy jónak tekintünk, legfőképp a mulandóságnak köszönheti a varázsát. Minden öröm, jólét, szerencse, erő, egészség. Meg kell becsülni nagyon őket.

Az másik: pont ezért, szívesebben írok jót, mint rosszat. És napi szinten mintha több lenne a rossz.

A minden rosszban benne van a politika ámokfutása, ami ebből a mi szakmánkat éri, és talán megér egy bekezdést itt is. Csak egy tipikus példa: igen rövid határidővel kell tanügyi dokumentumokat elkészíteni, amelyek egy részéhez a forrás, ami ugyebár a támpont, ami alapján dolgoznánk, még nem jelent meg. Része az ámokfutásnak, nyilván, mert január 1-től teljesen új irányítási rendszert muszáj bevezetni, addigra csapjon össze mindenki valamit, amíg van egy kis önállósága.

De ezek a panaszok nevetségesen eltörpülnek, ha kicsit is körülnézek. Ott látom a kollégát, aki épphogy negyven évesen már a sokadik kemoterápiás és egyéb kezelésen vesz részt. Meg a tanítványt, akinek az élet már húsz éves korára olyan lapokat osztott, ami a Grimm-mesék rémségesebb fejezeteivel kezdődik és a legsötétebb horrorral folytatódik. És ők tartják magukat, teszik a dolgukat mindezek ellenére.

A harmadik: baj van a kifejezőeszközeimmel is. Ügy érzem, nem tudok újat mondani. Egyszer valamikor ezt már leírtam. Vagy valaki más leírta, sokkal jobban. Így vagyok a fényképezéssel is. Ismétlődnek az évek, az évszakok, az örömök, a gondok velük…

Az ismétlődéssel újabb rétegek rakódnak mindenre, néha más megvilágításba helyezik a dolgokat, erősödnek a kontrasztok.

A héten a lányom, aki legfiatalabb leszármazottam, betöltötte a 25. évét. Egy emberöltőnyit. Ilyenkor azért már illik megjelenni az újabb generációnak, az én szempontomból… Készül is az megjelenni hamarosan, másik vonalon, annak rendje-módja szerint. Ez az ismétlődés csempészi a rendet a káoszba, ami a világ állapotát jellemzi.

—————————————

Ezt a bejegyzést 2 egész napig nem tudtam felrakni a freeblog hibája miatt. Alighanem elköltözöm innét, ha lesz egy csöpp időm rá..

Reklámok

2012. november 17. - Posted by | emberek, munka

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: