M E N E T S Z É L

Pécstől Szegedig

1. nap: Pécs – Baja – 91 km

Kora reggel felülünk a nyeregbe és a többször bejárt úton elkerekezünk Pécsudvard, Kiskassa irányába. Itt a buszfordulóban tartunk egy rövid pihenőt, majd búcsút intünk a távolban még látszó TV toronynak, s a kukoricás melletti földúton át Nagybudmér felé indulunk. A földút elején figyelmeztetnek a falusiak: az előbb arra ment egy részeg motoros. Valóban, a dombon felfelé küzd a gravitációval, ül ugyan a motoron, de nem tudja eldönteni, hogy melyik a gázkar. Borjádon megállunk a kefírünket megenni, s megállapítjuk, hogy idén is finom az E. által sütött sajtos rúd.

Bóly után pici eső érkezik, szerencsére csak pár csepp, mire megijednénk kiérünk a faluból és már nyoma sincs. Viszont van újabb akadály: az általunk kinézett Nagynyárád – Mohács közötti földutat minden kamionos ismeri, mert egy részen ott döngetnek végig, irdatlan port felverve. Nem értjük: miért jár egy kamion erre? Egy traktor még érthető lenne, de ezek nem. Az egyik szembejövő sofőr nagyon udvarias, látja a szörnyülködésünket és önként a tarlóra hajt, így csak kicsit leszünk porosak.

thumbnail_002

Délre megérkezünk a komphoz: Please – mondja a hölgy, külföldi turistának nézve minket a felpakolt biciklik miatt. Hát akkor teszteljünk, gondolom, s a legutóbb dúdolt dal kezdősorát mondom: Desmond has a barrow in the Market-place (aki tudja mi a dal címe, legközelebb velünk jöhet). ??? Kb. erre számítottam, hogy ez már nem fog menni, hát könnyítek: two adult and two bike tickets please. Így könnyebb a kommunikáció, de az aprót már köszönömmel söpröm be, s megbeszéljük, hogy nem minden nagy csomagos bicajos külföldi.

Újult erővel vágunk neki a Duna gátnak, M. egy lejárót talál, s gyönyörű helyre bukkanunk: tiszta víz, homokos part, homokzátony. Méltó környezet egy ebédhez, és kicsit sajnáljuk, hogy épp nincs kedvünk fürdeni, mert hűvös van és nem vagyunk még eléggé kitikkadva.

thumbnail_006

Dunafalván a falu közepén találunk sarki kiülő kocsmát, ahol kávézunk. Mellettünk tartózkodik egy gyerekes család, a nagyobbik kislány éles hangon folyamatosan beszél, majd rázendít egy dalra. Két sort ismer, az elsőt nem értjük, a második: élned, halnod kell. Élénken figyeljük, hátha kihámozzuk az elejét, majd körülbelül a századik refrén után indulunk tovább. Kicsit arrébb újabb szép füves parton heverészünk, de megtalálnak a szúnyogok… Szeremle előtt tapasztalt helybéliek óvnak a gáttól, ami a térkép szerint nem nagy kerülő, így mégis arra tartunk. Szép holtághoz érünk, egy ladikban ülő pecás alakról nem lehet eldönteni, alvó ember vagy csak ijesztő köpeny-e?

És hamarosan beérünk Bajára. Baja baja a sok macskaköves út. Ilyenen vezet egy darabig a mi utunk is, aztán döcögünk a főtéren, ahol van kerékpárút is, ami macskakőből épült. Este gyalog indulunk a barátaink által ajánlott Duna-parti kilátóhoz és a vacsorahelyre, ahol a halászlé valóban nagyon bőséges és finom.

thumbnail_016

thumbnail_008

2. nap: Baja – Kiskunhalas – 87 km

Kényelmesen indulunk, mert csak 64 km-t terveztünk mára, kunfehértói fürdéssel. Baján még kenyeret veszünk, és rátérünk a jánoshalmi útra, ami előbb aszfalt, majd föld. A kocsmában ülő emberek nem tudják megmondani, hogy milyen lesz a folytatás. Két km-t tekerünk előre, mikor a város határában elfogy a földes út és süppedős homok előtt állunk, amiben megfeneklik a kerék. Dönteni kell. Inkább az aszfaltot vállaljuk, kerülővel Bácsbokod felé, 25 km többlettel, de az 55-ös főutat elkerülve.

Visszafordulunk hát, és így történik, hogy kilenckor még nem látjuk a falu vége táblát. Itt még nincs Alföld? Mert mintha dombra mennénk, tekerni kell, ám Bácsbokodig mégis igen jó átlagot teljesítünk. Jöhet a tízórás kefir, és északnak fordulunk, szembeszéllel. Csávolyban kiülünk a főút mellé, isszuk a kávét és önigazolásként a főúton robogó buszokat, kamionokat számolgatjuk, amik miatt nem akartunk ott menni.

Később a rémi elágazásnál egy (akácbokor közeli) megállás után érzem, hogy ereszt az első gumim. A defektet 17 perc alatt abszolváljuk, viszont már dél van, s még félúton sem járunk. Jánoshalma határánál ereszteni kezd a beszerelt pótbelső is, a külsőbe telepedett további akáctüskék jóvoltából. Óvakodjatok az akácosban!

A településnek nagyon szép főtere van (Béke tér), így ezt, a templom melletti parkot választjuk ebédelő helyünknek, kézmosási lehetőséggel a szökőkútban. A helyi vegyesboltban veszek egy tartalék belsőt, majd a következő saroknál lévő kerékpáros üzletben elcsábulok egy zselés gumira (mely 80 defektre garanciás). M. a feleslegessé váló tartalék belsőt a vegyesboltban visszacseréli egy kenyérvágó késre és egy gumipókra.

Itt következik egész utunk legrosszabb része, a Jánoshalma – Kunfehértó szakasz. A mégcsak nem is kétszámjegyű út melletti műanyag szegélykarók csak mutatóban maradtak meg: letarolták a közlekedők. Az út melletti szag jelzi, hol ütöttek el állatot. Szinte kilométerenként síremlékek az út mellett.

M. reklamál: oda kellene írni mindegyikre a rövid esetleírást is, pl: itt nyugszik Szabó Jánosné Bözsi néni, aki sötétedés után kivilágítatlan kerékpárral szeretett volna egyik faluból a másikba érni. Amott pedig L. Krisztián, aki száztízzel próbálta bevenni ezt a kanyart. Ott pedig Boda Benő, aki 18 óra vezetés után hogy-hogy nem, elaludt a volán mellett. Béla bácsi meg azt mondta, haza tud ő menni a kocsmából 10 feles után is. Aztán K. Lajosné és két gyermeke, akik békésen autóztak hazafelé a nagymamától, amikor Z. Szabolcs szabálytalanul előzve 140 km-es sebességgel frontálisan nekik rontott. Vagy H. Attila, aki szabályosan, láthatósági mellényben taposta a pedált az út szélén, mikor egy álmos kamionos hátulról fellökte.

Vannak aztán a szerencse fiai, mint mi, akik megúsztuk a Kunság Volán egy konkrét buszával való mindhárom találkozást másfél órán belül. Kétszer szorított le minket az útról, egyszer hátulról előzés közben, mikor jött szembe a kanyarban egy másik autó, egyszer pedig szembe a kunfehértói bekötőúton, szintén előzve a szembejövőt. Harmadik alkalommal pedig csak simán túl közelről előzött minket, amikor semmi akadálya nem volt hogy rendesen kikerüljön. Emlékeinkben él még egy rendőrautó is, amely mutatta a követendő példát, hogyan kell aprítani a kerékpárosokat.

Halálfia útnak kereszteljük ezt a részt. Bács-Kiskun megyében járunk…

Ha már itt járunk, megnézzük a kunfehértói tavat. A szél miatt nem akarunk fürdeni, csak szemlélődünk, szép strand, nagy tó. Innen már hamar elérjük Halast, szállásunk a város északi túlvégén van, addig zötyögős kerékpárút vezet. Este gyalog sétálunk el a Sóstó melletti kilátóba, ahonnan igen szép a naplemente.

thumbnail_007

3. nap: Kiskunhalas – Szeged – 68 km

Újra későn indulunk, ideális körülmények között tekerünk, forgalom alig! Hamar elérjük Zsanát, de a faluban nem látunk falatozásra hívogató helyet, hajtunk tovább. Csongrád megyehatárnál már muszáj kicsit pihenni, a hűs árnyékban (akácos, de már óvatosak vagyunk) kefirt lakmározunk, kicsit később megállunk kávézni is. Egyre több szódát nyelünk, észrevehetően melegebb az idő, mint első napokon.

Ülléstől csodálatos kerékpárút van két falu között, és építik Szeged felé tovább, dolgoznak serényen a fanyűvő munkások. A boltnál egy néni kérdezi, hová megyünk? Szegedre – válaszoljuk, erre majd hanyatt esik. Mondom, azt kérdezze, honnan jövünk! ? Pécsről. – És tátva marad a szája. Így, telve önbizalommal, ideális körülmények között, kora délután érünk Sziksós fürdőre, s mivel a strand medencéjében nem akarunk fürdeni (= egy mártózásért súlyos pénzeket kiadni), a szomszédos halastó partján verünk tanyát.

thumbnail_013

Két óra szieszta után indulnánk, de kis technikai malőr: a lobogó szalagom úgy a fa kérgére tekeredett, hogy induláskor letépi a tartóját. Ám hiába maraszt a fa, egy perc szerelés és már a szegedi kerékpárúton vagyunk. Meg sem állunk Dorozsmáig, ahol elcsábít egy fagyizó. Innen mög már gyerökjáték az út mellett (Figyelem! Kijelölt kerékpárutak!) bekerekezni Szögedre.

Megállunk, iszunk az Anna kútból, csak sajnos az melegvíz – most már ezt is tudjuk. Az ismerős kempingbe szállásolunk be egy retro épületbe, és azonnal eltekerünk a tiszai szabad strandra egy jót fürdeni.

thumbnail_011

Menetközben, az új híd alatt amit látunk, attól majdnem megvakulunk: két emberszabású – eléggé egyértelműen, az útról kiválóan látható helyen, anyaszült pucéran – éppen párosodik. Egy ideje sejtem már, hogy ilyesmin meglepődni elavult gondolkodásra vall… És, legyünk őszinték, még mindig jobb egy önfeledt szerelmespárra bukkanni a bozótosban, mint egy véres fejű hullára.

Este pedig by night séta, a jól mögérdemelt sörrel.

4. nap: Szeged – 0 km

S mert mára napijegyet vettünk, villamosra ülünk, és megnézzük a pályaudvart. Hát láss csodát! Mintha nem is Magyarországon lennénk. Csak ámulunk.

thumbnail_010

thumbnail_005

Aztán jól alaposan körül-belül járjuk a Szent Rókus templomot, ahol M nagyszüleinek volt az esküvője, réges-régen.

thumbnail_014

thumbnail_004

Légkondis villamossal megyünk a végállomásig a vértói parkba, majd trolira szállunk, ami átvisz Újszegedre a Füvészkertbe. A troliról leugrunk a piacnál zöldségért, gyümölcsért, és hamarosan a Füvészkert egy szép szegletében falatozunk. Kis döbbenet: a 4 db új, VARTA márkájú elemeimmel 1 db képet tudunk csak készíteni.

thumbnail_009

Viszont még mindig ámulunk, bár lehet hogy csak véletlen, hogy nem utaztunk olyan járművön, amelyik mocskos, retkes, összefirkált lett volna. Láttunk viszont kamerákat a villamosokon, talán ez a két dolog összefüggésben lehet?

thumbnail

thumbnail_015

Szieszta után újabb szegedi séta: egyetem, alsóvárosi Ferences templom, melynek falán a sok festmény közt érdekes motívumot fedezünk fel: Ferenc testvér megtéríti az ordas farkast is.

thumbnail_012

thumbnail_003

Este újra a belváros – már nincs Kisvirág fagyizó, és a bódéban vett gofri plöttyedt. A szabadtéri színpadon éppen nics előadás, látunk viszont próbát: a Mária egy tömegjelenetét próbálják sok-sok statisztával, szent sírral, stb. Jól halljuk a rendező utasításait: a Tanár úrék álljanak előre; hol marad a sír? – reméljük az előadásra megkerül.

Szép az esti Tiszapart, és finom a rántott hal, amiért ismét elég sokat gyalogolunk az újszegedi kertvárosban.

Advertisements

2012. augusztus 12. - Posted by | útleírás, bicikli

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: