M E N E T S Z É L

Másnapos

Az öreg királyné kissé fáradtan kevergette a kávéját ezen a verőfényes szép vasárnap reggelen. Igazából nyugovóra kellett volna térnie már rég, mint ahogy a többiek tették, hiszen hosszú volt az utolsó két nap. Hajnalig tartott a menyegző, ahol a legidősebb királyfi egybekelt szíve választottjával. És bizony ahogy az szokás, előtte már sürgött-forgott a háznép apraja-nagyja, gyülekezett az atyafiság is, mármint az a része akik messzi földről érkeztek. De az öreg királynét bizony olyan fából faragták hogy szeret a dolgok végére járni, így aztán, miután kora hajnalban szétszortírozták az atyafiságot és hazafuvarozták a lakoma maradványait, kivilágos virradatig pasziánszozott mindenféle finomságokkal, mire minden romlandót sikerült hidegre tennie. Tette azért is mert még kicsit fel volt pörögve és ilyenkor bizony nehezen alszik el. Így viszont úgy volt ideje gondolkodni kicsit a világ folyásán és más hasonlókon, hogy közben még hasznosat is csinált. Mert a világ az folyik, ez kétségtelen. Mikor hajdanán ők keltek egybe az öreg királlyal, másmilyenek voltak az esküvők úgy általában. Nem is nagyon tetszettek nekik azok az esküvők, ezért az övéké aztán nagyon kis egyszerű esküvő volt, mondhatni szükségesküvő, a rend kedvéért. Aztán a sors is úgy hozta, több olyan esküvőn jártak mostanáig, amit az élet felülírt, mint ahányat nem. Elég szkeptikusak is voltak mindenféle esküvővel… Nem volt akkor régesrégen még se dobócsokor, se székszoknya, leánybúcsú se nagyon, legfeljebb legény… Kicsit értetlenül is szemlélték eleinte az ifjúság hatalmas lelkesedését, amivel a szervezkedésbe vetették magukat. Hiszen egy esküvő az életüket egyáltalán nem változtatja meg, mivel békében és szeretetben élnek, idestova két éve már együtt… Aztán persze őket is magukkal ragadták az események, még az öreg királynét is, aki szégyen ide, szégyen oda, be kell vallania hogy bizony az ilyen alkalmakon is inkább túllenni szeret mint benne lenni, még ha később szívesen is emlékezik rájuk vissza.

Tetszett neki azért sok minden, például hogy mennyire komolyan veszi mindenki a dolgát. Az ifjú pár, aki mindent pontosan, precízen megszervezett, lerendezett, némi segítséget csupán a lebonyolításhoz kért. A testvérek, rokonok, tartozékok, akik koszorúslányként, vőfélyként, tanúként szintén nagyon komolyan vették a szerepüket. A felélesztett hagyományok, amik ezért egyáltalán nem tűntek erőltettetnek. Örült annak is, hogy a menyasszony családja nem volt már régóta ismeretlen, átmentek néhány közös kalandon az elmúlt pár év során. És az egész násznép is bizony komolyan vette a dolgát, látva a menyasszonyon és a vőlegényen, hogy ők is komolyan gondolják ezt az egészet, a továbbiakra nézve. Jó érzés ez az öreg királynénak, meg persze a királynak is meg a még öregebb nagyszüléknek is akik persze hogy ott voltak és úgy tűnt, azon versengnek, ki bír tovább fennmaradni ébren.

De az öreg királyné szeret a dolgok végére járni, és akkor lenne igazán boldog ha minden káoszt és zűrzavart, ami van körülötte és benne, olyan simán és egyszerűen tudna felszámolni, mint ma hajnalban a konyhában…

————————————————————————————————————

Annyiszor szerepel itt a “komoly” szó, hogy utólag visszaolvasva, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez egy nagyon vidám lagzi volt, vidám násznéppel!

Reklámok

2011. szeptember 11. - Posted by | család

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: