M E N E T S Z É L

Ma az aranyos doktornénikről

fogok mesélni. Mert ilyenek is vannak ám, nem is kevesen, magam is ismerek közülök néhányat, például Katalint, Piroskát, Andreát, Margitot. De van doktorbácsi is aranyos. És bizony vannak gonosz doktornénik és bácsik is. Ott volt például Nemmondok Nevet úr, a körzeti gyerekorvos, amikor a fiúk picik voltak. A legtöbb beteg hozzá a hátsó ajtón érkezett, de mi nem. Viszont előfordult, hogy sírva jöttem ki a rendelőjéből, pici és beteg gyerek érzékeny anyukája lévén, mert benne annyi empátia nem volt, mint egy kardfogú tigrisben. Aztán mikor új lakásba költöztünk, örömmel láttuk, hogy a gyerekrendelőnek itt nincs hátsó ajtaja, lévén az egy földszinti panellakás és az ilyeneknek köztudomásúan csak egy bejáratuk van. Még nagyobb örömmel tapasztaltuk hogy az itteni doktornéni szereti a gyerekeket, és a szüleiket sem utálja, és amikor egyszer nagyon el voltam keseredve, akkor nemcsak hogy szépen meggyógyította a fiamat, de közben belém is lelket öntött. Elviselte a rigolyáimat, pl. hogy a felírt antibiotikumot nem kezdem el adni a gyereknek, ha úgy látom nem szükséges, és elégedetten nyugtázta azt is, hogy a lányomat bizony már alig látja, mert őt már csak akkor vittem, ha olyan bajt kapott, amit én még eddig nem láttam, vagy már végképp nem tudtam mit kezdeni vele. Olyankor viszont mindig örömmel fogadott minket, és olyan is volt, hogy rendelési idő után is beadta az injekciót, amikor tüdőgyulladással nem akartam benthagyni a kórházban. Utoljára lányom 18. születésnapjának hajnalán találkoztunk az ügyeleten, álmosan kászálódott ki a vizsgálathoz: szerintem az akkor is már valami vakbélszerűség volt, de akkor még spontán rendeződött …

A másik aranyos doktornéni sebész, akihez eddig bármivel állítottam be, kitörő örömmel fogadott, és őszintén sajnált, akár törött lábujjal, akár aranyérrel, akár rossz helyen növő szemölccsel kerestem fel. És teszi ezt mindenkivel, aki betéved hozzá, márpedig vannak sokan, mindig hosszú sor ül előtte a padon, és hát én is oda küldök mindenkit jószívvel, akinek a baja nem igényel sürgősségi ellátást. Bizony az aranyosdoktornénik arról is felismerhetők, hogy mindig sokan várakoznak rájuk. A körzeti doktornéni is ilyen, mert minden nénit és bácsit végighallgat, és bizony nem siet, egyáltalán nem idegesíti, hogy mekkora rakás beteg vagy éppcsak jó szóra váró néni és bácsi ücsörög még odakint… A fül-orr-gégész doktornéni is mindig mosolyog, és ő is sajnál, amikor megjelenek nála nyaranta a szokásos szénanátha elleni varázsszerekért. A csúnya gonosz doktorbácsikról és nénikről most inkább nem írok, mert elrontaná a jó hangulatomat, ami az aranyos doktornénikre való gondolás közben kerített hatalmába. Mert jó az, ha az ember ilyenekkel találkozik, de rossz ha valami oknál fogva azoknak van kiszolgáltatva, akik nem ilyenek, sőt. Akik csak kiszívják az életerőt az emberből…

Kívánok mindenkinek aranyos doktornéniket és bácsikat!

Reklámok

2009. július 8. - Posted by | emberek, gondolatok

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: