M E N E T S Z É L

A szekrényben

– Na, sziasztok! Hát ez is megvolt… Most aztán megint itt lóghatok egy évig…

– Igaz ami igaz, téged itt nem sokat bolygatnak! Szoknyát M csak legvégső esetben húz… Főleg olyanfélét mint te vagy, már megbocsáss…

– Bizony, jó nektek. Ha nincs negyven fok, eszébe sem jut, hogy én is vagyok a világon. Akkor nadrágban jár mindenféle ünnepségre is.

– No, mi se vagyunk azért túlkoptatva. Bezzeg a farmernadrágja, meg a hasonlók. Azok még sose töltöttek itt ebben a jó kis cipőszagban néhány napnál többet egyfolytában. Nade mesélj, mi volt? Ha már én így ittragadtam…

– Hát, mikor M berakott a hátizsákjába egy csinos kis cipőcskével együtt, és végigfurikáztatott a városon, úgy éreztem végre eljött az én időm. Aztán kiderült, hogy mégsem. Csak beakasztott egy majdnem üres szekrénybe, egy sötét kamrában. Ott töltöttem el azon a sivár helyen több napot. Szerencsére nem egészen egyedül, szomorkodott ott még néhány hozzám hasonló.

– Hát, kitelik M-től, hogy téged csak tartaléknak vitt…

– Már én is kezdtem azt hinni, de aztán egy szép reggelen mégis belémbújt.

– Na és mesélj, miket láttál?

– Hát, úgy mint tavaly, most is bementünk abba terembe, ahol egy hosszú asztal mellett ül egy csomó ember. Más asztalkáknál meg szintén ünnepélyes ruhában fiúk meg lányok. Egyikük mindig fogja magát és leül a hosszú asztallal szemben és mesél mindenféléket. De van hogy nem nagyon mesél, akkor az asztalnál ülők kérdezgetik össze-vissza.

– Ó, ezt ismerem, ilyenen már én is voltam. Valami vizsgálat ez vagy mi.

– Vizsga, te nagyeszű. Érettségi. Akkor van amikor befejezik az iskolát.

– Lehet. És arra kiváncsiak, hogy mit tanult az illető.

– Ja. Néha egész érdekeseket mondanak! Három nap alatt egész sokat tanultam én is! Pl. valami édes Annáról, aki cseléd volt és besokallt és eltette láb alól a kenyéradóit. Ha háromszor nem hallottam ezt a sztorit, akkor egyszer sem. Vagy az Ágnes asszonyt, az is megölt valakit, és utána begolyózott.

– Ó, ezeket már én is sokszor hallottam. M sok ilyen vizsgálatot ült bennem is végig. Azt is innen tudom, hogy a reneszánsz színház hogyan épül fel, és hogy az Ember tragédiájában 15 szín van. Meg ilyenek…

– Hű, ne mondd!

– Látod, lehet hogy mi itt lógunk egész évben, de legalább nem vagyunk olyan műveletlenek, mint egyesek.

– És azt tudjátok hogy a mai fiatalok nem olvasnak indiánkönyveket?

– Nem lep meg. De miből gondolod?

– Arról hogy sápadtarcú, mindegyiknek a betegség jut az eszébe….

– Mesélj még valami érdekeset!

– Sajnos nem nagyon mesélhetek mert szigorúan titkos az egész. Majd legközelebb talán megint ti kerültök sorra! Akkor majd figyeljetek!

– Nos, arra most várhatunk legalább egy évet!

Advertisements

2009. június 19. - Posted by | munka

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: