M E N E T S Z É L

Nyár

Menni kell, muszáj… Jegyek lezárva, kövek lassan legördülnek, nagyjából, bár a rosszabbik része még visszavan, érzem. Azért menni kell. Akkor is ha a térdem nem szeret annyira menni mostanában. Tegnap csak a temető felé kerültem meg a várost. Ma K felé, kolléga útmutatása alapján, akinek ott van kertje. Bár, amikor a több egymásba érő vízfolyáshoz értem, kicsit elanyátlanodtam. Az a szerencse hogy minden évben, évszakban találok valai felderítenivalót… Ilyenkor ez részegítő élmény. Mész, ismeretlen utakon, mintha csak nyár lenne, az a végtelennek tűnő, valamikori. Végülis az van. Kit érdekel ilyenkor a sok hülye. A fenntartó. A temérdek megírandó jelentés, beszámoló, program. Csak mész és szívod magadba az illatokat. Tudod, hogy a nyár, az már sose lesz olyan, amilyen volt, amikor még alig volt gond. De mégis. A gondjaid, ha vannak is, viszonylagosak. Túlérzékenység. Sokan örülnének ha csak ennyi lenne…

Advertisements

2009. június 11. - Posted by | útleírás, bicikli, gondolatok, munka

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: