M E N E T S Z É L

I-nek

IMG_2883

– Hát ti még mindig itt csücsültök? Nem fáj a feneketek?
– Még mindig jobb itt porosodni,mint a sötét szekrényben..
– Való igaz. És azt tudjátok, hogy I most lesz 21 éves?
– Nahát. Hogy múlik az idő! A legszebb kor!
– Lassan már én is annyi leszek…
– Rajtad egyáltalán nem is látszik!
– Hát, mi már csak ilyenek vagyunk, nem fog az idő annyira mint az embereken. Mintha csak tegnap lett volna…
– Mi lett volna tegnap?
– Amikor még együtt voltunk egy nagy kosárban a többi kék és rózsaszín ruhás testvéremmel egy szegedi játékboltban. Jó pár hetet töltöttem el ott. Aztán egy szép napon bejött M, Gy, T, Cs, és I. Éppen Battonyára mentek. T és Cs kipróbáltak minden játékot amit csak lehetett. M és Gy pedig sutyiban figyelték, hogy mi tetszik nekik. Aztán később olyat vettek nekik karácsonyra… I meg csak megállt az ajtónál, mert ott volt a kosarunk az alsó polcon, és kivett engem és elkezdett dédelgetni. Nem is akart letenni. Nagyon kicsi volt még akkor, talán egy-másfél éves.
– És aztán mi mi lett?
– Szerencsére M-ban és Gy-ban volt annyi belátás, hogy kifizettek a pénztárnál… Nagyon örültem. Éreztem hogy jó helyem lesz, nagy szeretettel fogadtak.
– Bizony, jó dolgunk volt akkoriban! De tudod, én is majdnem úgy kerültem ide, mint te! I egyszerűen kiválasztott… Akkor már óvodás volt. Én egy polcon ültem a Femában, a többiekkel. Egyszer karácsony előtt bejött M, és megvette a mellettem lévő szőke szépséget. Aztán, néhány nap múlva, I-vel együtt jöttek nézelődni. I meglátott engem és teljesen meg lett babonázva. Nézegetett, szorongatott, látszott rajta hogy legszívesebben hazavinne… De mikor M mondta neki, hogy most szépen köszönjön el tőlem, zokszó nélkül visszatett a helyemre. Aztán másnap M visszajött egyedül és hazavitt, és berakott a szekrénybe karácsonyig.
– És mi lett a szőke illetővel?
– Csak röviden üdvözölhettük egymást, aztán M elvitte. Úgy tudom nem a boltba, hanem az iskolába, ahol egy kolléganője megvette tőle, a szőke kékszemű kislányának…
– Nahát, ez is szép történet!
– Akkor biztos azért voltatok ti mindig is a kedvencek… Én Lipcsében születtem, és egy kedves magas német hölgy vitt haza a boltból. Abban a házban csak egy kisfiú lakott. Egy nap kivittek a repülőtérre. Jött egy nagy repülőgép és leszállt róla M, Gy és a komplett család. I még nagyon kicsi volt, csak másfél éves. Mindenki örült mindenkinek, és engem I kezébe nyomtak, aki szintén örült nekem. De azért később is mindig csak téged hurcolt magával mindenhová, engem maximum akkor vett elő amikor már több baba kellett a játékhoz…
– Azért remélem nem voltál nagyon féltékeny… L még nálad is ritkábban került elő… Meg aztán nézd a jó oldalát. Nem is vagy úgy lestrapálva mint én. A szemem például teljesen odavan, hiába játszottak mindig velem szemorvosost… Lehet hogy pont amiatt… Egyszer I a körmömet is levágta. Azt gondolta, majd kinő nekem is… Aztán, régen ha megnyomták a hasamat, dudáltam. Az is rég elromlott.
– De szép ruhákat, azokat neked is varrtak. M még kötött is.
– De jó nektek, hogy ilyen régóta itt vagytok és ismeritek I-t pici korából… Amikor én idekerültem, legalább 12 éves volt.
– Azért elég sok mindenben benne voltál. I téged is rögtön a szívébe zárt. Mert lehetett fésülni a hajadat. Neked lettek a legcsinosabb ruháid…Meg kell hagyni, jobban is álltak rajtad mint rajtunk…
– Ne piszkáljátok már egymást! Gondoljatok arra a sok játékra és mókára… Emlékeztek amikor I és M berendezte nekünk azt a jó kis kéglit az asztal alatt?
– És emlékeztek I barátnőire, a cikisekre? Miket játszottak velünk… Pedig akkor már 13 évesek voltak… Mások ilyenkor már rég bevágják a babákat a sarokba.
– Az volt a “régi babák szeretése”…
– Nekem még megvan az ellenőrző könyvem abból az időből, amikor iskolásat játszottunk!
– De azért most se panaszkodhattok. M mindig kiültet néhányunkat a polcra az ágy felett. I meg egyszer mindenkit megfürdetett és átöltöztetett.
– Hát a fürdés, az nem semmi. Nekem a mosógép szokott jutni… Ha jól emlékszem ez valami vizsgája után történt.
– Az is már milyen rég volt… De azért mégis jobb, ha valami rendes igazi gyerek gyömöszköli az embert.
– Nekem már az is jólesik ha békén hagynak… De te, neked még jöhet valaki akinek te leszel a kedvenc babája.. Aztán majd megtudod mi a magyarok istene…
– Bárcsak úgy lenne…

Advertisements

2008. november 15. - Posted by | család, gondolatok, játék

Még nincs hozzászólás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: